Ma igencsak meglepetések értek. Több is. Egyik sem volt éppen pozitívnak mondható, mégsem keseredtem el. Ha az elején már minden sikerülne, vajon hová kellene fejlődnöm? Nem igaz?
Az első meglepetés akkor ért, amikor 20 percet akartam tekerni a karikát a derekamon. Ismét rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy milyen ruha van rajtam. A mai felsőmet például nem fogom többet használni, mert csúszott rajta a karika. Minden tekerésnél hallottam és éreztem is, ahogy csúszott arrébb, meg lefelé, meg fölfelé, szóval össze-vissza a karika. Az lett a vége, hogy felhúztam a pólómat és a csupasz hasamon tekertem. Szerencsére nem volt sokáig hideg a műanyag.
A másik dolog, amivel valóban egyet kell értenem, hogy a nálunk kapható, forgalomban lévő karikák nem igazán felelnek meg a célnak tökéletesen a hoop dance-hoz. Egyenlőre viszont nincs fölösleges sok ezer forintom egy profi karika vásárlására Ámerikából. Tehát marad az, ami van. Az egyszerű, könnyű, műanyag játékkarika.
Igazából a tanuló karika nagyobb méretű és nehezebb is. Ez a lényege. Mert így lassabban forog, könnyebb vele begyakorolni a megfelelő mozdulatokat. Eddig az itthon kapható legnagyobb méret, amivel találkoztam 90 cm volt. Az pedig elég kicsi. Az igazi hoop dance-hoz való karika mérete: valahol a köldök és a mell között félúton kell lennie a karika tetejének, ha magunk mellé támasztjuk. Én elég alacsony vagyok a 156 centimmel, de még a 90 cm is kicsi. Ez igazából nem akadály, csak nehézség. Olyan, mintha nem tanuló karikán tanulnék. Azt hiszem, néhány trükköt azért be fogok majd vetni. Például megtömöm sóval, vagy rizzsel a karikát, hogy a súlya változzon, lassuljon a mozgása. Azt hiszem egy kicsit dekorálom is, mert az a biztos. Így még inkább lesz kedvem foglalkozni vele.
A fej fölötti lasszó klasszul ment jobb és bal kézzel egyaránt, bár úgy érzem, jobbról balra sokkal könnyebben tudom pörgetni a karikát, mint balról jobbra. Ment úgy is egyből, de azt hiszem, egy kicsit darabosan.
A legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor gondoltam egyet, hogy számomra egyszerűnek tűnő, összekötő elemet egyszer megcsinálok, aztán jöhet is a következő elem. Azt gondoltam, hogy nagyon egyszerű dolog a testem körül egyik kézből a másikba átadni a karikát. Majdnem lehidaltam. A jobb kezemből a hátam mögött nem tudtam tisztességesen úgy átadni a bal kezembe a karikát, hogy pont a bal tenyerembe érjen a karika. Ha nem nagyon lassan csináltam, csak a levegőt sikerült megmarkolnom. Így szépen lassan elkezdtem ezt is gyakorolni és el is ment vele a gyakorlásra szánt 15 perc. Azt hiszem, holnap folytatom tovább, amíg nem megy. Ha 50x sikerül gond nélkül átvennem, akkor jöhet a másik irány is. De az már legkorábban holnapra marad.
Ja! Megígértem magamnak, hogy ha sikerül a 100 napot végigcsinálnom, akkor az lesz a jutalmam, hogy rendelek egy igazi, szép karikát. De addig amit készítek, majd megmutatom. Jó pihenést holnapig! :)
